A betonban és a vasalásban keletkezett károknak különböző okai és hatásai lehetnek. A beton felületén látszanak a kémiai anyagok külső támadásai, a közvetlen mechanikai hatások vagy a fagy okozta károk, azonban a beágyazott betonacél esetében ez nem így van. Itt nem látható a legrosszabb esetben az acélbetétek korrózióját okozó károsító anyagok behatolása a beton külső zónájába. A meglévő repedések felgyorsítják ezeknek az anyagoknak a bejutását és elősegítik az esetleges korrózió kialakulását.
Acélkorrózió a bejutó kloridok miatt
A klorid által fokozott igénybevételnek kitett építőelemek (pl. az olvasztószerrel kezelt felületeken a permetköd és a szórt víz környezetében található alkatrészek) esetében a vízben oldott kloridok helyileg egészen a vasalásig elszállítódnak. Itt egy helyileg erőteljesen korlátozott korrózió, úgynevezett lyukkorrózió alakul ki az acél felületén. Mivel a korrózió fészke kis méretű, ezért a korrózió ezen fajtája kívülről nem felismerhető. Azonban a betonacél átmérője erőteljesen csökken, és az egyes alkatrészek akár el is romolhatnak.
Acélkorrózió karbonizálás miatt
A betonszéli zónába bejutó CO² miatt a betonban található kalcium-hidroxid kalcium-karbonáttá alakul. A kalcium-karbonát tömörebb és keményebb a betonnál, azonban alacsonyabb a pH-értéke, így az acélt már nem védi meg a passzív réteggel a korróziótól. Ha ekkor elektrolit (pl. víz) kerül a vasalásra, akkor nagy felületű korrózió alakul ki. Ennek első látható jelei a beton felületén a repedések, a rozsdafoltok és a beton fedőrétegének lepattogzása.
Repedések képződése
A beton építőelemeket beágyazott vasalás erősíti meg a fellépő húzóerők területén. Ha a betonban túl nagy mértékű lesz a húzóerő, a betonacél felveszi ezeket a húzóerőket. Így minden húzóerő, illetve hajlító-húzóerő által igénybe vett építőelemen egyenletesen eloszlanak a keskeny repedések. Ezek a tartószerkezet részévé válnak, és nem jelentenek további veszélyt. Azonban megjelennek a beton tartószerkezetén nem tervezett repedések is. Megkülönböztetünk felületközeli repedéseket és szétvált repedéseket.
A felületközeli repedések rendszerint keskenyek és kevésbé mélyek. Kialakulásuk oka általában a megkötési szakaszban a túl gyors vízkivonás (korai zsugorodás) és a friss beton ráhelyezése. A tartósság biztosításához ezeket a repedéseket le kell zárni, hogy a korróziót elősegítő káros anyagok ne juthassanak az anyagba.
A szétvált repedések (rendszerint 0,4 mm-nél) nagyobb szélesség esetén válnak veszélyessé. Ennek okai pl. a külső kényszer, statikus okok (túlterhelés, támasztékok süllyedése stb.), külső hőmérsékleti hatások és a hidratációs hő eláramlása. A kár okának meghatározásához hosszas vizsgálatokra (repedés-monitoring) van szükség. Ha a teherbíró képességet esetlegesen veszély fenyegeti, a tartószerkezeti tervezőt is be kell vonni.