A kölni műszaki főiskola „Művészeti és kultúrértékek restaurálása és konzerválása” szakán a 90-es évek végén a mész felhordásához új módszert fejlesztettek ki.
Már az ókorban is használtak az építményeken és a személyeket ábrázoló tárgyakon festékeket és különböző színeket. Ezek egyrészt a kialakítás eszközei voltak, másrészt védő- és kopóréteget képeztek (és ezeket a célokat szolgálják ma is). A szennyező anyagok környezetbe jutása által okozott elporladás miatti károk alapján az elmúlt évtizedekben megnőtt a védőfunkció jelentése – különösen az építményt károsító nedvességgel szemben.
Az 1964-ben megszületett „Charta a műemlékek és műemlékhelyszínek konzerválásról és restaurálásról” („Velencei Charta”) nemzetközi szinten kötelező érvényű alapját képezi a történelmi műemlékek kezelésének. Ez az egyezmény központi útmutatásokat tartalmaz a műemlék épületek fenntartása területén tevékenykedő valamennyi résztvevő számára, és többek között meghatározza az alkalmazandó építőanyagokkal szemben támasztott követelményeket. Az egyezmény ajánlása alapján kizárólag akkor alkalmazhatók modern konzerváló és szerkezetépítési technikák a műemlékek megerősítéséhez, ha a hagyományos technikák nem váltak be és bizonyított a modern konzerváló és szerkezetépítési technikák gazdaságossága, továbbá kipróbálás alapján gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre (10. cikk).
Az építőanyagok és az építményvédelemre szolgáló eszközök területére vetítve ez a követelmény a magyarázata annak, hogy például a műemlék épületek fenntartása területén miért alkalmaznak előszeretettel és gyakran az új, „modern” kötőanyagok helyett, a régi időkben alkalmazott kötőanyagokat. Továbbá a Velencei Chartából származnak az alábbi következmények:
- Reverzibilitás (minden intézkedés beavatkozást jelent az építmény eredeti állagába, azonban ezt a minimumra kell korlátozni, és a lehető legnagyobb mértékben „javíthatónak” kell lennie, illetve „lehetséges legyen a konzerváló beavatkozás karbantartó megismétlése”.)
- és autentikusság (az intézkedés a lehető legkisebb mértékben befolyásolja negatívan a műemlék „valódiságát”). Gyakran áll fenn célkonfliktus a „műemlékfenntartással kapcsolatos elképzelések” és a műszakilag optimális megoldás között. Továbbá a bizonyos alapanyagokkal illetve kötőanyagokkal kapcsolatban a kézműves szempontok is potenciális konfliktusforrások.
A hagyományos szilikát vagy ásványi alapú festékeket a minőségi kialakítás és az elnyűhetetlenség mítosza lengi körül. Ennek oka, hogy a vízüveg ásványi alapú kötőanyag, melyet előszeretettel alkalmaztak a híres műemlék épületekben, különösen a korai modernkorban.
A hidrofobizáló impregnálás általi szerkezeti víztaszítás alternatívája a Remmers fedéshez és lazúrozáshoz alkalmazható szilikongyanta festékrendszere.
Festékrendszerek
7 terméket találtunk:Nézet
Termékszám 656610
Töltőképes mészfesték szerves kötőanyagrész nélkül
Termékszám 641005
Átlátszó hígítóadalék a szilikongyanta festékrendszerhez a lazúrossági fok beállításához
Mindig elérhető – mindig mozgásban. Több mint 250 magasan képzett szakterületi képviselőnek köszönhetően a Remmers mindig és mindenhol elérhető az Ön számára.
Kérjen tőlünk időpontot egy személyes egyeztetéshez. Örömmel állunk rendelkezésére!