Sótalanítás

A borogatásos eljárással történő sókivonás egy megfelelő módszer arra, hogy a porózus ásványi alapú építőanyagok felülethez közeli részén csökkentsük az építményt károsító sótartalmat. Ennek egyrészt a lehetséges károk hosszú távú csökkentése a célja, másrészt ezzel az eljárással rövid távon megteremthető az alap a restauráló és konzerváló intézkedésekhez, például a kőkiegészítő habarcs felhordásához. A borogatásos eljárással történő sókivonást az építménymegóvás és műemlékfenntartás területén főként a terméskőhöz, ritkább esetekben téglához alkalmazzák. A sókivonás kockázatos lehet az építmény számára, mivel például károsíthatja a foglalatokat és a felületeket, ezért minden esetben előre tisztázni kell, hogy elérhető-e káros befolyások fenntartható csökkentésére vagy a konzerváló intézkedések előkészítésére irányuló cél.

A sók kioldódnak a vízben, majd újra kikristályosodnak

Az építményeket károsító sók jelentősen befolyásolják a porladást és az építőanyag felületének károsodását, ezáltal pedig nemcsak az értékes kultúrkincs veszhet kárba, hanem magas fenntartási költségek is keletkeznek. A sók esetleges károsító hatása nagyrészt a vízben való oldhatóságukban rejlik, továbbá abban a képességükben, hogy a levegőben található nedvességet raktározni tudják. Ez utóbbit higroszkóposságnak nevezzük. A legismertebb és az épületekben leggyakrabban megtalálható sók közül a kloridok és a szulfátok után a nitrát-vegyületek oldódnak leginkább vízben. A nitrátok már kb. 50 százalékos páratartalom esetén elérik az egyensúlyi nedvességtartalmukat és nagyjából 70-80 százalékos páratartalomtól kezdve a többi só is oldódni kezd.

Ha alacsonyabb páratartalom esetén az anyag újra leadja a vizet, a sók újra kikristályosodnak. A kristályosodás miatt a pórustérben megnő a sótartalom, ezáltal az építőanyag belseje mechanikus igénybevételnek lesz kitéve. Ez a felületi távolságnövekedéshez vagy a szerkezet szétrombolásához vezethet. Ha a páratartalom ciklikusan – kb. 40% és 80% között – ingadozik, akkor az építőanyag ismétlődő mechanikai igénybevételnek lesz kitéve. A sók bekerülnek a vízbe, és ezáltal legtöbbször a párolgási zónába jutnak. Az építményeknél mindez az építőanyagok felületén történik. Mivel azonban a párolgás során a sók nem „tűnnek el” a nedvességgel együtt, ennek a párolgási zónának a területén gyűlnek össze.

A borogatás sókivonáshoz stabil, előnedvesített alapfelület szükséges

A sikeres borogatásos eljárással történő sókivonáshoz elengedhetetlen a megfelelően stabil alapfelület, amely elbírja a borogatást és a borogatás későbbi levételét jelentés állagveszteség nélkül kibírja. Mivel ez a nagy mértékben káros sókkal telített alapfelületeken nem magától értetődő, az ilyen felületeket a sótalanítás előtt szükség esetén meg kell erősíteni. A reakció után saját „szekunder porozitást” kialakító kovasavészter segítségével ennél a folyamatnál sikereket lehet elérni. A sók tovább csak akkor transzportálhatók sikeresen a borogatásba, ha vízben oldott állapotban vannak, ehhez pedig szinte mindig az kell, hogy az építőanyag a tevékenység megkezdése előtt elő legyen nedvesítve. Ehhez desztillált (vagy más néven ionmentesített vagy ásványtalanított víz) használata szükséges. Az előnedvesítés intenzitása (időtartama és a víz mennyisége) függ az alapfelület szívóképességétől, a só fajtájától, koncentrációjától és a mélységi eloszlásától, továbbá attól, milyen a nedvesség eloszlása az építőanyagban. Az előnedvesítés során ügyelni kell arra, hogy ez bizonyos kockázatokkal jár. A bevont nedvesség ugyanis behatolhat a szerkezet szomszédos területeibe, és ott nem várt hatásokat idézhet elő, például károsíthatja a nedvességre érzékeny anyagokat, továbbá a – legtöbbször cellulózt tartalmazó – borogatást és következményeképpen a borogatás környékét megtámadhatják a mikroorganizmusok. Az említettekkel szemben megfelelő ellenintézkedéseket kell tenni, például a borogatást gombaölő módon elkészíteni.

A borogatás kézzel vagy gépi úton felrakható

Előnedvesítés után a borogatás anyagát össze kell keverni desztillált, illetve ionmentesített vízzel, majd formázható állagban fel kell hordani a sótalanítandó felületre 15-30 milliméteres rétegvastagságban. Filigrán megmunkálással készített felületek esetében vékonyabb rétegvastagság is elegendő lehet. A borogatás kézzel vagy gépi úton, takarítógép segítségével is felrakható egy vagy több rétegben. Kis méretű vagy érzékeny felületekre rendszerint kézi úton kell felhordani a borogatást. A különösen védendő felületeket a borogatás későbbi levételének megkönnyítése érdekében az eljárás megkezdése előtt vékony, áteresztő és hordozóképes – pl. cellulózlapokból álló vagy merített papír – védőréteggel kell lefedni. A védőréteget egy megfelelő ecsettel kell felrakni pöttyöző mozgással légbuborékmentesen az előnedvesített kőre. Ha csak részterületeket kell sótalanítani, akkor a borogatás mérete a meghatározott sóval terhelt területeknél minimum 20 centiméterrel nagyobb legyen. Ha a sótalanítás során kombinálják a diffúziós szállítást és a nedvességszállítást, akkor a borogatást kb. egy hét időtartamra fólia lefedésével tartósan nedvesen lehet tartani. Az alkalmazás további menete során hagyni kell kiszáradni a borogatást. Ezt a száraz borogatásos folyamatot folyamatosan meg kell hosszabbítani a borogatás további behatási idejére. Közben feltétlenül ellenőrizni kell a száradás folyamatát. Ha a borogatás idő előtt kiszárad vagy leválik az alapfelületről, akkor el kell távolítani és az alapfelület újbóli enyhe előnedvesítése után ki kell cserélni egy friss borogatásra. Nehéz előre meghatározni az alkalmazás észszerű időtartamát, illetve a szükséges ciklusok számát, ezért ezt próbafelület kiválasztásával kell meghatározni vagy az egyes ciklusok befejezése után a borogatásokról készült sótartalom elemzése alapján kimutatni. A kalkuláció alapjául kb. három hétig tartó két, háromszori felhordás szolgáljon. A borogatás alapfelületre tapadt maradványait az alapfelület érzékenységétől függően kézzel vagy gép segítségével kell eltávolítani, szárazon. A folyamat végén a sótalanítás sikerességét analitikus úton kell kimutatni az alapfelület anyagán.